Kevesebb közösségi tér, több idő

Egy felszabadító érzésről és egy olyan pozitívumról szeretnék mesélni, ami egy nagyjából két hónappal ezelőtti döntésem hozadékaként értékelhető.

FONTOS! Ha nem olvasod végig, akkor bele se kezdj!

Nemrég publikáltam egy posztomat arról, hogy az idei – számomra vesztes, de mindenképp tanulságos – országgyűlési szavazás volt az utolsó, amin részt vettem. Ennek okait ott taglalom, itt most nem ismételném, inkább a reakciókról és a tapasztalataimról beszélnék.

A reakciók változatosak voltak. A legprimitívebb „nye-nye-nye, mi van vesztett a putyinszopó vezíred” és a lelkemre hatni próbáló, rólam valamiféle kiégettséget gondoló (és ezért támogatni vágyó) üzenetek sokaságának széles palettája landolt a fiókomban.

Nos, elsőként leszögezném: nem, nem vágtam fel az ereimet, és nem is fogom. De ezt kifejtem két bekezdésben:

Bár eddig valóban minden erőmmel azon voltam, hogy ne bukjon el a Fidesz kormány, mivel –megértve Orbán Viktor célkitűzéseit – azonosulni tudtam a koncepcióval és a távlati tervekkel –, nem értettem egyet sok dologgal. Nem értettem, miért kell basztatni a homoszexuálisokat. Álságosnak és igazságtalannak éreztem az egészet, és aki visszakeres a közösségi felületeimen, az láthatja, hogy ennek hangot is adtam. Életem során több embert is megismerhettem, akinek a szexuális preferenciái nem egyeztek az enyémmel, mégis jó embernek tartottam. Jelzem, bármikor bármelyikükért kiállnék, ha kellene. A másik a végtelen számú, szerintem népbutító plakát és konzultáció volt. Untam. „Faszé’ kérdezgetsz, ha egyszer rád bíztam a döntést? csak nem azé’, hogy aztán rám kend?” A lényeg viszont, hogy selyemmajmocska mögé sosem fogok beállni, mert szerintem nincsenek miniszterelnöki kvalitásai. Alkalmatlan. Én ezt személyesen is megtapasztaltam, de ha majd valamikor próbálnak kihátrálni mögüle, én leszek a legnagyobb tiszás: „szó sem lehet róla, picinyeim (!), egyétek csak meg, amit főztetek …nyammi-nyammi…”

Visszatérve – miután tíz percig pofáztam arról, amiről nem akartam – a munkára.

A politikai, és főleg a közösségi médiabeli inaktivitás szült egy olyan pluszt, amiről szót kell ejtenem. Szándékosan nem ezzel kezdtem, mert tapasztalataim szerint az olvasók java a nem jut el a szövegek ötödik bekezdésénél tovább: elvész az érdeklődés, kell az idő a tizennyolcadik faszkalap Tik-Tok videó megnézésére stb.

Tehát a pluszról:

Tudom, hogy itt valami klikkbarát okosságnak kellene következni, de én csak egyetlen szót vagyok képes kinyögni. „idő”. Idő arra, hogy egy olyan művemmel foglalkozzak, ami régóta érlelődik bennem. Idő arra, hogy reggelente kiüljek a teraszunkra és élvezzem a semmit, a fű és a fák nézését, ahogy a locsoló szórja a vizet. Idő arra, hogy a vén, süket, büdös, és minden szempontból alkalmatlan macskánk fültövét megvakargassam. Idő arra, hogy elképzeljem, a főhőseim miként reagálnának a valóságban. Mit tenne Abdul, a lepukkant német nagyváros nyomozója egy katasztrófának beillő terrortámadás idején, valamikor az évszázad vége felé? Mi lehet az oka annak, hogy sok-sok lehetséges teória merül fel az elkövetőkkel kapcsolatban? Ki a jó és ki a rossz? Ki a célpont és ki a ragadozó?

Ezek elképzelése elmélyülést igényel. Bele kell élnünk magunkat a szerepbe, hogy ne papírizű tucatfőhősök, hanem hús-vér szereplők történeteit tárhassuk az olvasók elé. Elmélyülést és időt. A mindenhová benyomuló közösségi média korában épp az alapvető ígéret vész el. ha használod a kor technológiáját, időt nyersz.

Nem szeretnék okoskodó tanácsokat adni, mivel tudom, hogy így meg sem fogadnád, de fontos leszögezni: nem vagy a barátom, nem is érdekel, mit hogyan teszel, ugyanakkor sajnálnám, ha elveszne a megtapasztalásom. Önző, de akár hasznos szempont is lehet.

Korlátozd tehát önként az online jelenléted! Nem utasítalak, csupán tanácsolom. hagyj ki egy-két órát. Bátran kapcsold ki a telefonod. Most őszintén: mikor hívtak vagy üzentek utoljára életbevágó ügyben? Kapcsold ki a telót, a géped és menj el csak a sarki közértig! Menj ki a kertedbe, ha van kerted! Utazz két-három megállót bármivel céltalanul, ha városban élsz! …Meg fogsz döbbenni!

Próbáld ki!

Nem lövöm el a poént. Plusz „marketing szempontból nem optimális minden kártyát kijátszani.” Próbáld ki az ajánlásomat és egy hét múlva (nagyjából a következő posztomban) beavatlak abba, hogy mennyi produktivitást nyertem mindezzel.