Kezdő pályázók Tízparancsolata

Amikor a Covid-járvány idején elővettem a régi novelláimat és – visszaadva a vállalkozásomat – elkezdtem komolyabban foglalkozni az írással, akkor első nekibuzdulásomban minden pályázatra elküldtem az anyagaimat, ahova tematikailag megfeleltek és teljesítették a kiírt feltételeket. Idővel azonban rájöttem, hogy teljesen felesleges ész nélkül serénykedni, mert sajnos a pályázatok túlnyomó többsége komolytalan, vagy kifejezetten lehúzás: rengeteg akad köztük, ami jószándékú, de túl amatőr – ez még a megbocsáthatóbb kategória –, de rengeteg a csupán nyerészkedő „megmérettetés”, ahol csak a tartalmat szeretnék általad szolgáltatni, vagy az olyan, ahol pályázatnak álcázva igyekszenek saját szerzőik érdemeit hitelesíteni.

Összeszedtem egy csokrot a szerintem elkerülendő pályázatokból. Azaz:

Mikor rohanj sikítva minél messzebb egy kiadó pályázatától?

• 1. Amikor a korábbi pályázatainak kiírása nem elérhető (mert vagy még sohasem írt ki pályázatot, vagy mert a kiírt pályázatok ezért vagy azért meghiúsultak).
• 2. Amikor a pályázat határidejét kitolják a „nagy érdeklődésre való tekintettel”. Fordítom: „nem jött még össze elég anyag, ezért muszáj várni”.
• 3. Amikor a pályáztató kiadó e-könyvben kívánja megjelentetni a majdani, pályázati anyagból készülő antológiát (pláne, ha arcoskodva kijelenti, hogy ebből biztosít „tiszteletpéldányt” is. Itt nem becsülnek anyira sem, hogy bevállalják a nyomtatásból eredő anyagi kockázatot, ellenben mindenféle jogodat át kell ruháznod a semmiért (ja, nem …kapsz majd egy fájlt az e-mail-edre tiszteletpéldány gyanánt).
• 4. Amikor „anonim” pályázatként hirdet egy kiadó és azzal kezdi, hogy küldd el neki a pályaművedet e-mail-ben. Ez garantált átverés (lásd GABO-botrány). Nagy eséllyel megvannak már a csókosok, a te munkád maximum tölteléknek kell.
• 5. Amikor olyan a kiadót, amely csak e-könyveket értékesít. Kerüld el nagy ívben, mert ha csak e-könyvben jelensz meg, nyomtatásban nem, akkor az olyan, mintha simán online publikálnál. Elég kicsi a marketingértéke.
• 6. Amikor nincs megadva téma (esetleg még műfaj sem). A bármit küldhetsz akár versként, akár prózaként, az azt jelenti, hogy az adott kiadónak csak tartalom kell minőségtől függetlenül.
• 7. Amikor egy kiadó pályázata nem nyomonkövethető, vagyis nem látod, hogy az írásod beérkezett-e már, ha beérkezett, akkor hol tart az elbírálásban stb.
• 8. Amikor egy kiadónak nincs saját weboldala, csak ilyen-olyan közösségi profilja, vagy van weboldaluk, de a pályázati kiírás nem szerepel rajta, vagy csak eldugva valahol és félórányi keresés szükséges a felleléséhez.
• 9. Amikor a korábbi pályázatokból készült antológiákban – ha voltak ilyenek – az első helyen a főszerkesztő, szerkesztő vagy valamely a kiadónál már korábban megjelent belső szerző műve szerepel (esetleg folyamatosan ő is nyeri meg a pályázatokat).
• 10. Amikor a kiadó döntéshozóival bármely közösségi felületen (discord, Facebook stb.) rendszeresen lehet smúzolni, azaz nyalizással bekerülhetsz egy belső körbe. Ez persze legtöbbször csak illúzió, mivel a „belső kör” jellemzője, hogy nem szívesen enged maga közé újakat, de ha egy főszerkesztő, szerkesztő vagy kiadótulajdonos utat enged az ilyen próbálkozóknak, az azt jelenti, hogy korrupt és téged is azzá akar tenni.
• +1. Nagy ívbe kerüld el azt a kiadót, amely pályázatán fődíj gyanánt ki akarják szúrni a szemed egy laminált oklevéllel vagy azzal, hogy bekerülsz egy e-könyv formátumú antológiába, esetleg azzal, hogy bekerülsz a weboldalukon a szerzőik közé. Biztos lehetsz abban, hogy az efféle kiadók weblapját a kutya sem nézegeti, így ennek az értéke nulla. Magyarul ez is csak egy átverés, hogy nekik add a szerzeményed tartalomnak.